A következőkben meghatározzuk az egyes faanyagok közös jellemzőit és eláruljuk, hogy mikre érdemes figyelni, ha fabútort vásárolunk.
1. Keménység
A fát legegyszerűbb meghatározni keménysége alapján, vannak kemény- és puhafák. Persze ez a leírás megtévesztő lehet, hiszen nem minden keményfa kemény és nem minden fenyő puhafa. A kemény/lágy osztályozás egy botanikai meghatározás, keményfának a virágzó fákat, puhafának pedig a tűlevelű fenyőfákat nevezik. Persze a legtöbb keményfa nehezebb és keményebb, mint a fenyőbútorok alapanyaga, de vannak kivételek.
Áltlaában a keményfák értékesebbek, mint a fenyőbútorok, mivel azok ritkábban elérhetőek. De ez sincs mindig így, hiszen vannak olyan fenyőbútorok, amiknek anyaga drágább, mint a keményfáké.
2. Erezet és szín
A fa szerkezete is eltér az egyes fajoknál. A keményfa esetében tubuláris sejtek vannak, így a fa pórusai sok esetben láthatóak. Ha a sejtek nagyok, akkor a fa textúrája kissé durva lehet vagy nyitott, így töltőanygra is szükség lehet, hogy sima felületet kapjunk. Ha a sejtek kicsik, akkor a textúra sima: ilyenkor nincs szükség töltelékre. A tölgy, a dió, a mahagóni, a rózsafa nagy sejtekből áll, míg a bükk, a nyír, a juhar, a cseresznye és a fenyőfa kis sejtekből épülnek fel.
A keményfák általában gazdagabb színűek és finomabb szerkezetűek, mint a fenyőbútorok alapanyagai, de a színek és a minták igen eltérőek lehetnek. A jellegzetes mintát rajzoló alapanyagok általában sokkal értékesebbek, mint a visszafogott vagy elmosódott mintákat rajzoló fák.